Szlovákiában ismét egészen elképesztő számú jelölt sugallja optimistán azt, hogy megválasztása mily pozitív lehetőség lenne az országban élők számára.
A minap olvastam Jón Gnarral, Izland fővárosának polgármesterével készített beszélgetést, aki szerint a politikusok a holtak azon különleges fajtájához tartoznak, akik nincsenek tudatában saját elmúlásuknak, ezért továbbra is úgy tesznek, mintha élnének. Nyilvánvalóan egy halottól nem elvárható semmiféle valóban lényeges változást ígérő vízió, esetleg igény.
Igen, valószínűleg az életképesség nyilvánvaló hiánya miatt nem szólít meg egyik (ön)jelölt elnökaspiráns mutatványa sem. Egy halódó kultúra romjain botorkálva, a zsákutca végén egyiküknek sem jut eszébe, hogy kicsit felemelkedve talán körül kellene nézni. A pillanatnyi lehetőségek tárháza mindig korlátlan. Most is.
A kampányban a meggyőzőnek szánt, fogcsikorgató lazasággal kevert, profetikusnak képzelt komolyság akár még humoros is lehetne. Valami miatt mégsem az. Talán tényleg az élet hiánya miatt.
Közismert tény, hogy politikusok ígéretei napjainkban már csak a hiszékenység és naivitás különleges, mazochista szintjén megrekedt keveseknek jelentenek bármit is. Ebből kiindulva felfoghatatlan, hogy a jelöltek miért nem kampányolnak néhány igazán frappáns ötlettel. Megígérném pl. a következőket:
1. Megválasztásom esetén mindenki belépő- és repjegyet kap Disneylandbe.
2. A nevelő- kiképzőtábor jellegű iskoláinkat átalakítjuk a játszva tanulás derűs közegévé, ahol a főszereplők a gyerekek, és a pedagógusok mindezt tudják is.
3. Divattá tesszük az autómentes közlekedést.
4. Legyen a Tátrában Európa legmagasabb csúcsa.
5. Az általam ellopott közpénzek 50%-át minden karácsonykor szétosztom a rászorulók között.
6. Megválasztásom napján mindenkit meghívok egy szerény vacsorára magamhoz.
7. Bevezetjük a sziesztát, és aki kihagyja pénzbírsággal sújtható.
8. Alanyi jogon minden 18. életévét betöltő állampolgár jogosult a mindenkori átlagkereset 80%-ra.
9. Nyugdíjasoknak ingyen gulyást főzetek minden szerdán kettőtől. Persze folytathatnánk a tippeket, de a következő legyen az utolsó: minden szlovák állampolgár kötelező érvénnyel évente kétszer elutazik a tengerhez vagy a hegyekbe. Az utalványokat januárban és júliusban kézbesítjük…
Jón Gnarr nem jelölteti újra magát, mert mint mondja:„Belevetettem magam a politikába, mintha börtönbe mentem volna. Egyfajta börtön volt ez, négy éven keresztül.”
Szlovákiában nagyon sokan örömmel bekerülnének, kerül amibe kerül…
