Ma ebéd után ismét legurultunk a tengerhez.
Szieszta ide, szieszta oda mi bizony nem pihenünk le minden délután. Három óra után érkeztünk a partra, és a hullámok láttán ismét nem került elő aktuális kedvencünk: a kajak.
Bár a gyerekek is imádnak evezni, már az úton megfogalmazták mai bölcsességüket, miszerint hullámok nélkül szuper lesz, mert mehetünk evezni, óriás-hullámokkal pedig még szuperebb, mert bizony kevés lehengerlőbb mulatság van a világon, mint a hullámzó tengerben pancsolni, élvezni a napsütést, és a kimerítő ugrándozás, bukdácsolás után beleépülni a forró, parti homokba.
Itt álljunk meg egy szóra.
Kimerítő bukdácsolás, tengeri viháncolás után, amikor az utolsó, „a legnagyobb” tarajos hullámmal egészen a partig sodortatom magam, élvezve és átadva az irányítást az áramlásnak, kicsit heverni a kisebb hullámokat várva, majd tántorgó léptekkel, sós ízzel az ajkamon ott ájulhatok a száraz forró homokba, ahol éppen megtetszik.
Na, ennek gyakorlását mindenkinek, azonnali hatállyal és hatóságilag rendeltetném el, mellette persze szigorú odafigyeléssel oktatnám a „semmibe révedés” kényes műveletét is.
Bizony. Tudvalévő, hogy a gondolatok, a gondolkodás (szép ez a magyar nyelv, folyamatosan a „gond-ot” ragozzuk) elengedésével olyan szférákba juthatunk, amiről addig/eddig nem is álmodtunk.
Persze nem utazunk, repülünk, helyeződünk át semmilyen más dimenzióba. Nem mosolyog ránk joviálisan gyémánttrónusáról Buddha, Jézus, Mohamed, Mózes vagy Zarathusztra. Nyilván ez is előfordulhat, de majd elmúlik. A dolog ennél sokkal egyszerűbb.
A „dolgok” nem változnak. Minden éppen olyan, amilyen. Véleményeinket, elképzeléseinket félretéve, a gondolatok, a gondolkodás fátyla nélkül viszont már nem csak nézünk, de LÁThatunk is. Ehhez ugye némi bátorság szükségeltetik, meg mondhatnánk azt is, hogy némi nyitottság.
Első pillanatban a látvány elvakít, a gondolatok visszatolakodnak és hathatósan meggyőznek, hogy csak elbambultál, elrévedtél, álmodtad.
Bizonygatja majd, hogy: ugyan már, gondolkodj egy kicsit. Az ÉLET az nem olyan, amilyennek az imént tapasztaltad. Tudatosítsd, hogy az élet kemény próbatétel és lecke, meg fejlődés, meg önmegvalósítás és különben sem azért lettél megteremtődve, hogy „csak úgy jól érezd magad a semmibe”. „Az élet soha nem egyszerű” – csikorog, visszhangzik benned.
És ekkor a legtöbb esetben megtörténik, amit a minap brit tudósok is újfent bizonyítottak (az Indexen is megtalálhatod), hogy Te bizony elgondolkodsz és ismét tudni véled (de megfellebbezhetetlenül), hogy az élet nem egy „habostorta”.
És tényleg nem az, bár nem feltételezem, hogy valaki éppen erről próbálna meggyőzni.
Hogy került ez ide? Bizonyára elbambultam.
Mindegy. A lényeget úgy is a tenger, a forró homok, a gondtalan, gondolatlan, céltalan semmittevés mutathatja meg.
Akár Neked is.
