Blogírás.
Oly' régóta ízlelgetjük ezt a szót, "futtatjuk a szoftveren", azaz forgatjuk a fejünkben a gondolatot. Ő meg én, két hivatásos csavargó, akik az adott világ csodáinak megismerését választottuk uticélul, pontosabban: az Út Céljául. Már amennyiben mindenképpen célokról szeretnénk beszélni. Kell, hogy legyen célunk, ugye? Milyen is lenne/lehetne az élet akarás, cél, siker, elérés nélkül? Pedig tapasztalataink azt mutatják, hogy célok nélkül is élhető, sőt akár elégedetten, harmóniában is létezhetünk. Csak úgy. Cél és érdek nélkül. Ahogy a zen gyakorló ül zazent. Nincs cél, nincs mit elérni, és nincs aki elérje. A határvonalak elmosódnak, egy idő után eltűnnek. Az alapvető kérdés egy pillanatig sem az volt, hogy van-e mit mondanunk a világnak - hiszen egy kicsit mindent és mindenkit magunkénak érzünk -, hanem hogy segítünk, segíthetünk-e vele. Majd kiderül; mindenesetre fogadd úgy ezt a blogot, kedves Olvasó, mint a dolgok, jelenségek, történések megközelítésének egy lehetséges módját. A Tutit másutt találod.
Ne feledjük: a Legtökéletesebb Öröm a dolgok egyszerűségének, múlandóságának és tökéletlenségének szemlélésében rejlik. A Valóság tökéletes - a mi felfogásunk az, ami tökéletlen.
