HTML

mushotoku

Friss topikok

Bárányfelhők és katana

2013.06.06. 13:54 mushotoku

 Az elmúlt napokban, hetekben szokásommá vált a teraszon gyakorolni. Tetőterasz, ahonnan bármikor is csodálkozom rá a közeli hegygerincre, az mindig valami mást, valami újat mesél.
 
Néhány napja a hold is beszállt ebbe a csendes, bensőséges mégis teljesen hétköznapi társalgásba.
A tajcsi lágy, áramló mozdulataiban elmerülve vettem észre mily gyöngéd figyelemmel segít az ÉRZÉS megélésében. Mértékletes, biztos tudású tanár. Nem tolakodó. Nem szavakkal, inkább a jelenlétével irányít, segít, persze erőlködés, erőltetés nélkül.
 
Minden pedagógus figyelmébe ajánlom módszer nélküli módszerét. Wei wu wei -  úgy irányítsd a folyót, hogy nem szabályozod.
Érted?
Az este, a holdfény régen hallott tanításokat porolt le. Mestereim, tanítóim arca tűnik fel az ezüst díszletben. Voltak, vannak néhányan. A tenger felől lengedező sós szellő a szabadság illatát hordozza.
Vajon miért van oly kevés szabad ember?
“ Csak az szabadulhat meg, aki meglátja börtöne rácsait. Csakis önmagad szabadíthatod fel. Minden Tanítás önmagunk megismerésével kezdődik” – vélem  hallani a jól ismert választ.
 
És valóban, a legtöbben csak annyit éreznek, hogy “valami” nincs teljesen rendben. Valami sántít.
“Önmagunk megismerése pedig, önmagunk feladását jelenti” – folytatódik az üZENet, erről pedig jól tudom, hogy a “titkos tanítások” közül való.
 
Melyek a titkos tanítások?
 
Nem, egyáltalán nem azok, amelyeket nem akarnak megosztani másokkal, vagy a tömegekkel hanem azok, amiket nagyon nehéz átadni. Ettől válnak titkossá. Egyszerű, talán a legegyszerűbb igazságokról van szó, de megértésüket sokezer év kultúrális masszája fedi el. Csillogását, fényét, csak azok láthatják, akik elég mélyre ásnak – önmagukban.
Hogy mindennek mi a köze a bárányfelhőkhöz és a katanához?
 
 Legyen ez egy kóan. A válasz szépsége egyszerűségében rejlik :)
 

Szólj hozzá!

Címkék: szabadság önismeret titkos pedagógia tai chi lassúság Tanítások vándorláss

A tanítás nem elveszett művészet, de megbecsülése eltűnt tradíció?

2012.12.12. 14:28 mushotoku


Ismét sztrájkolnak a pedagógusok. A szakma, mint mondják, nincs megbecsülve, kevés a tisztelet, túl kevés a pénz. Egyetértek. Én is tanítottam. Sok pedagógust ismerek. Nagyon kevés tanítót. Jó tanítót viszont tényleg csak elvétve talál az ember. „A tanítás nem elveszett művészet.“ Igen, én is így gondolom. A mindennapi tapasztalat mégis arra utal, hogy vajmi kevesen ismerik, gyakorolják. Ettől függetlenül mindenképpen kívánatos, hogy a Tanító a hivatásához minden lehetséges támogatást megkapjon. Elképzelhető-e fontosabb, mint gyermekeink gondozása, segítése abban, hogy megtalálják, megismerjék önmagukat, útjukat, helyüket. Csakis egy korlátozott, szűklátókörű társadalom kérdőjelezheti mindezt meg. A tiszteletet nyilván nem lehet visszaszerezni egyik napról a másikra. Apropó, tisztelet. Mit is vallott Tolsztoj a tiszteletről? „ A tiszteletet azért találták ki, hogy elrejtsék a puszta helyet, ahol a szeretetnek kellene lennie.“ Amint a gyermekeinkről van szó, nyilván mindenki azt szeretné, hogy boldogok, elégedettek legyenek, lehessenek. Ne pedig "csak" boldoguljanak. Akik boldogulnak, nem feltétlenül boldogok. Miről is van szó?
Az emberek feszült arcát nézve, az első, ami az eszembe jut, hogy még távol a cél. Még messze van az az idő, amikor elégedetten hátradőlhetnek. Vajon elérik valaha is? Hány ezer éve próbáljuk? Gyermekeimet látva, ahogy önfeledten játszanak az udvaron, tudom, nem tehetem meg velük, hogy eltűnjön a mosolyuk, hogy feledésbe merüljön a gondtalanságuk, hogy felnőjenek. Persze hamarosan felnőnek, de feladatomnak, szülői (és tanítói) feladatomnak tartom, hogy más lehetőségeket is megmutassak nekik. Más utakat. A szemlélődés, a Tétlenség misztériumát, a múlt és a jövő illuzórikus voltát, a Most, a Pillanat hatalmát. Az iskolai rendszer, bizony egy nagyon következetesen felépített RENDSZER. Nem bízzák a szélre, hogy netalán valaki, bárki felismerje, idejekorán észrevegye, hogy „munkaerő” készül belőle is. Az intézményesített agymosás végén, hirtelen a munkaerőpiacon találja magát az ember gyermeke. Ez az a virtuális tér, ahol az áruvá érett (taníttatott) munkaerőt  veszik, adják. Tökéletesített rabszolga-kereskedelem. Az érintettek szinte egyáltalán nincsenek tudatában, hogy szolgák, rabszolgák. Szabadságuk puszta illúzió, és ebben bizony a legtöbb pedagógus készséges partnere a RENDSZERNEK. Legtöbbször ezt egyáltalán nem tudatosítva. Hiszen ez a dolgok rendje. Valóban? Ezt vonakodva sem vagyok hajlandó elfogadni. Ne hagyjuk, hogy gyermekeinkre csak ilyen út várjon… Hiszen gyermekként folyamatosan a mostban, a pillanatban éltünk. Nem a közelebbi, távolabbi jövőben kerestük a boldogságot. Aztán lassan elkezdtünk tervezni, komolyabbak lettünk, fontos dolgokkal foglalkoztunk, és bizony már nagyon jól tudjuk, hogy minek, mikor kell teljesülnie ahhoz, hogy elégedettek, sikeresek lehessünk. Érdekes módon rengetegen tesznek egyenlőségjelet a siker, az elérés, a boldogság és az elégedettség közé. Pontosan tudják, mit kell megvalósítaniuk ahhoz, hogy sikeresek és ettől egycsapásra BOLDOGOK legyenek. Persze nem azonnal. Majd a jövőben. A nagyon közeli jövőben. Aztán úgy 40 éves koruk környékén már nem annyira biztosak a dolgukban, de jó néhány boldoggá tévő esemény még vár rájuk. Nem MOSTazonnal ugyan, de nemsokára. Ugye? Megsúgom, hogy az a pillanat soha nem jön el. Érdekes módon ezt egyre többen tudják, mégis nagyon kevesen tudatosítják.
Gyerekeinknek még nem késő átadni ezt a tudást, ezt a tapasztalást, ezt az örömöt. MOST.
Ha belegondolunk morbid egy kicsit a dolog, hogy kocsinkat, TV készülékünket nem adjuk bárkinek kölcsön, gyermekeinket viszont évekre olyan pedagógusok gondjaira vagyunk kötelesek bízni, akiket nem ismerünk, és ami a legszembetűnőbb, hogy ők sem ismernek minket! Sem a családot, sem a gondjaikra bízott gyermeket, sem a céljait, sem az álmait, sem az elképzeléseit és sorolhatnám. Semmit. Vadidegen, rosszul informált egyének ügyködnek hosszú éveken át azon (a legtöbb esetben sikerrel), hogy a gyerekeket belekényszerítsék egy olyan rendszerbe, amely az istenit puszta ÁRUvá degradálja.


Ismerek személyesen is néhány igazi Tanítót. Őket minden téren támogatni lenne köteles a társadalom, hiszen nekik van hivatásuk. Ami fontos. Nekik is, nekünk szülőknek is, de igazán gyermekeinknek fontos ez. A többiek pedig talán dolgozhatnának tovább ott, ahol jobban megfizetik a munkájukat.

Szólj hozzá!

Címkék: áru boldogság tudás sztrájk tanár munkaerő megbecsülés tanító Tolsztoj

Mindennapi fóbiánkat add meg nekünk

2012.12.12. 12:53 mushotoku

Azért is szeretem a természetet, a hegyeket, az erdőket, mert, ha nyitott elmével jár kel az ember fia, egy idő után ráébred, megtapasztalja, megkapja azt az egyedülálló tudást, élményt, hogy nincs egyedül. Soha nincs egyedül, sőt egy idő után elhalványulnak, majd eltűnnek az éles határvonalak az ÉN és a MÁS között. Egységélménynek is nevezhetjük. Ezt tapasztalva nem különálló, szembenálló, meghódítandó, legyőzendő a folyó, a tenger, a hegy, a szikla, az erdő, a szúnyog, a más. Minden, amivel kapcsolatba kerülünk, szervesen hozzánk tartozik.

Nem vagyunk különállóan különlegesek. Nincs semmi, ami ne lenne különleges. Egy-egy hosszabb, a természetben eltöltött kalandozásból hazaérve, kicsit értetlenül nézem, hallgatom a civilizált embertársaim elfogadó képességét, toleranciáját jelző vélekedéseket, ítéleteket. Európa szívében élünk. Mindent, ami a legkisebb mértékben is más, vagy eltér attól, amit a többség követendőnek hisz, állít, fogad el, azt azonnal, egyetemesen eltipornánk, megszüntetnénk. Kevesen vállalják, vallják azt, hogy ők igenis idegengyűlölők. Ennek ellenére a döntő többség meglehetősen szelektíven elfogadó. Nem sorolom fel az összes fóbiánkat, de felteszem a kérdést, hogy a ma embere vajon honnan veszi a tudást, hogy eldöntse mi az, ami elfogadható, és mi az, ami elvetendő? Tudósok, filozófusok, szentek próbálták megfejteni, megoldani ezt a kérdést évezredeken át. Törvények garmadája próbálja a nyájat a „helyes úton” tartani. A helyes útról annyi a vélekedés, a biztos recept, hogy vonakodva sem fogadom el, hogy valaki is tudná. Igen, az istenek tudják. Tessék? Ja, hogy csak Egy Isten létezik? Persze. Szerinted. Más szerint meg egy tucat. Vagy sok millió. Vagy éppen egy sem. Úgy tűnik, hogy folytatjuk a hagyományt töretlenül. Sok ezer éve. Melyiket? Konkrétan arra gondolok, amelyben egy nagyon ismert történet szerint valaki evett a Tudás Fájáról. A Jó és a Rossz Tudásának a Fájáról. Pedig tilos volt. Azóta pedig (még mindig) meg van győződve arról, hogy Ő el tudja dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz. Talán ezért érezzük úgy, hogy jogunk van elítélni azt, aki másképpen él, öltözik, másban hisz, más nyelvet beszél, vagy egyszerűen más a bőrszíne, mint nekünk.

A Fáról enni tilos volt, büntetés lett a vége. Nevezhetjük átoknak is. Erről legközelebb.

Szólj hozzá!

Címkék: fóbia tudás út többség kirekesztés idegengyűlölet helyes út

Cél és érdek nélkül (mushotoku)

2012.12.12. 11:21 mushotoku

Blogírás.

Oly' régóta ízlelgetjük ezt a szót, "futtatjuk a szoftveren", azaz forgatjuk a fejünkben a gondolatot. Ő meg én, két hivatásos csavargó, akik az adott világ csodáinak megismerését választottuk uticélul, pontosabban: az Út Céljául. Már amennyiben mindenképpen célokról szeretnénk beszélni. Kell, hogy legyen célunk, ugye? Milyen is lenne/lehetne az élet akarás, cél, siker, elérés nélkül?  Pedig tapasztalataink azt mutatják, hogy célok nélkül is élhető, sőt akár elégedetten, harmóniában is létezhetünk. Csak úgy. Cél és érdek nélkül. Ahogy a zen gyakorló ül zazent. Nincs cél, nincs mit elérni, és nincs aki elérje. A határvonalak elmosódnak, egy idő után eltűnnek. Az alapvető kérdés egy pillanatig sem az volt, hogy van-e mit mondanunk a világnak - hiszen egy kicsit mindent és mindenkit magunkénak érzünk -, hanem hogy segítünk, segíthetünk-e vele.  Majd kiderül; mindenesetre fogadd úgy ezt a blogot, kedves Olvasó, mint a dolgok, jelenségek, történések megközelítésének egy lehetséges módját. A Tutit másutt találod.

Ne feledjük: a Legtökéletesebb Öröm a dolgok egyszerűségének, múlandóságának és tökéletlenségének szemlélésében rejlik. A Valóság tökéletes - a mi felfogásunk az, ami tökéletlen.

Szólj hozzá!

Címkék: blog segítség célok zen harmónia mushotoku

süti beállítások módosítása